Akik igazán ismernek azok tudják, hogy valójában a természetemnél fogva egy vidám ember vagyok. Vagy csak voltam? Ezt még nem tudom. Honnan is tudhatnám. Minek örüljek, min örömködjek mostanság. Akármerre is nézek rohad szét a világ körülöttem és a világgal együtt szétrohadok én is. Nem tudok a környezetemben olyan embert, aki boldogan élve hátradől, és azt mondja: "Igen elértem mindent amit szerettem volna. Megcselekedtem, én tettem ez az én művem, büszke vagyok rá."
Én sem. Sajnos. Pedig milyen jó lett volna megmutatni a világnak, hogy igen itt van egy ember aki megcsinálta. Helyettetek is. Látjátok lehet!
Hát nem látjátok. 36 évesen el kell ismernem kevés vagyok. Egy homokszem amelyet elfúj a szél ha úgy akarja. Amerre csak akarja. Itt az én akaratom már nem érvényesül. Csak fúj. Homokvihar ez, mert nem vagyok egyedül. Lassan már sivatag.
De mit láthat a világ? A homoksivatag terjed. Egyre csak terjed. Lassan visszafoglalja a földet.
Mert a föld a mienk. Hát ne adjuk. Ha mást nem legalább ezt mutassuk meg nekik, hogy nem leszünk "csak egy homokszemek", hogy tudunk küzdeni.
ÉN NEM ADOM FEL SOHA!!! NEM FEKSZEM A FÖLDRE!!
Ha térdre rogyok, felkelek. Ha megütsz, visszaütök. ELÉG VOLT!!
Mit képzelsz ki vagy te: ja a nagy büdös élet? ÉS?
Én nem fogadom el, hogy nekem ez jutott, mert én" A Homokszem vagyok"! És tudjuk ha Homokszem kerül a fogaskerekekbe, vagy a szemükbe?!
ÉS MEG FOGOK TANULNI ÚJRA MOSOLYOGNI!!
(Ezt a levelet letétbe tettem az ügyvédemnél. Ha nem élném meg a holnapot ŐK voltak. Tudni fogja mi a dolga.)


Az új lakásnak van egy szép nagy erkélye. Azt nem mondanám, hogy csendes nyugodt helyen mert az M3-ra néz.
Suhognak az autók egymás után. Soha nincs egy pillanatnyi csend.
Bagózok és azon morfondírozok hova siet ez a sok ember.
Mind megy a dolgára. Mindegyik autóban minimum egy ember.
Mind egy önálló élet, mindnek megvan a külön-bejáratú saját baja és saját vágya.
A vágy valamire, ami állandóan változik.
6 évesen egy kerékpár, 10 évesen egy mobil, 17 évesen egy autó, később egy lakás egy jó munka meg ki tudja még mi.
Nekem egyszerűbb vágyam van, de sajnos ezt pénzért nem lehet megvenni. Az én vágyam a nyugalom. Régen nekem is a bicikli volt meg az autó meg ezek. De az idők változnak. És a vágyak is. Nekem most ez. Lehet később ha ezt megkapom, újra egy bringát szeretnék majd.
Azzal majd újra lavírozhatok az "életben". Reméljük jobban. De az M3-ra nem megyek fel!

Mielőtt azt gondolná valaki, hogy ideáig nyaraltam, hát nem. Tegyük hozzá sajnos.
Csak lusta voltam írni.
Lássuk csak mi is történt amióta nem körmöltem.
Hazajöttünk a pihenésből szombaton.
Szerencsére a lakás romokban-hisz nem pakolt ki senki-, így nem kellett azon tépelődnöm mit is csináljak. Nekiugrottunk Picikacával a lakásnak. Addig pakoltam amíg el nem fogyott a szekrény.
De sajna megállapítom, hogy a cucc nem. Így a végeredmény : dobozok-szekrény 3:0
Mindez kitette a teljes hétvégét.
Hétfőn gondoltam pihenek. Picikaca nem gondolta.
"Irány mosógépet meg hűtőt venni." Próbáltam jó pofát vágni hozzá és megérteni, mindezek kellenek. Na menjünk.
A hűtőért "tobzódás" volt. Amikor odaértünk már más is csodálgatta a masinát. Na ez jó.
Ezt a gyönyörű géppel készített egyedi "karcolatú" A energíaosztályú hűtőmasinát árverésre bocsájtom.
Csak gyűjtőknek. Kikiáltási ára 35 ezer. Ki ad érte 36 ezret?
Én adtam. 36 előszőr - 36 másodszor - az Úré 41 ezerért.
Ja persze a szállítás. A hűtő sem megy házhoz. Még jó hogy nem Bivajbasznádon lakunk.
A mosógép egyszerűbb volt. "29500 Ft.
Szinte ingyen.
Mindkettő egyébként szuper.
A többi nap péntekig a szokásos. Munka haza stb.
A hétvégén nálunk volt a fiam. Tetszett neki az új lakás. Van külön szobája.
Tömören ennyi.

A következőkben részletezem a mai nap eseményeit: Egy nagy büdös SEMMI.
Se főzés, se kirándulás, se séta, se se.
Egész nap azon gondolkodtam, hogy mit írjak a blogomba. Már tiszta dillemában vagyok.
De rájöttem. Nem írok SEMMIT. De azt tartalmasan ám!

Ma én voltam Horváth Rozi. Bevetettem magam a konyhába, de nem találtam a kijáratot. Gondoltam ha már így alakult főzök valamit, csak legyen aki megegye. Figyelem kórházakat értesíteni!
Csendes, békés, nyugodt nap volt a mai. Tisztára mint egy karácsony. Csak nincs hó, meg karácsonyfa, meg december. Meg ajándék sincs.
Ja de. Ajándék van. A főzésből egy rakat mosogatni való. Kellett nekem "karácsony"?!

A kérésem meghalgattatott. Benedek ugyan nem jött, de a meleget elküldte. Délutánra végre jobb idő lett. Hallelúja.
Ma Semmi említésre méltó nem történt nagy s-el. Nyugalom a köbön. De pont ez hiányzott. Lustálkodás, olvasgatás, játék. Csupa hasznos "holmi".
És ha engem kérdeztek mi vár holnap? Ha emlékeztek a retrós Bedekó reklámra: Kérek még!

Hol van már a Benedek? Megfagyok!!!

Vége! Vagy csak most kezdődik? Ez csak nézőpont kérdése. A költözésnek mindenesetre tényleg vége. Ma pontot tettünk az i-re. Mindent áthurcoltunk. Egész nap olyan érzésem volt mintha egy batyus cigány lennék. De nem vagyok. Inkább valami telepes. Megérkeztünk "az ígéret földjére", itt most letelepszünk. Mindenesetre írtam egy levelet az Oktatási Minisztériumnak, hogy SÜRGŐSEN töröljék a magyar szótárakból a költözés szót. Nem akarok jó ideig költözni.
De nézzük inkább a pozitív oldalt. ÚJ hely, új élet, új remények. Ja és Balaton!
Mert kipakolás nuku. Inkább lejöttünk a balcsira. Ejtőzni. Remélem mire hazamegyünk kipakol valaki. (a tévét a hosszú falra kérem).
Borzasztó volt a lefele út. Sötét. Ömlő eső (most ömlő vagy eső ki tudja?). 100.000 km/órás szél. K.ba...tt nagy forgalom. Tiszta túlélőtúra. De szerencsésen megérkeztünk.
Jöhet a megérdemelt pihenés. Rózsafüzéres lányok, szivar, konyak.
Durr.
Egy nyakleves.
Picikaca beleolvasott. Kapok én olyan rózsafüzért, hogy...
Okké.
Törlöm az előző gondolatot. Úgyis csak olvastam valahol.
Nagy séták, mozi, vacsi valahol, stb.
És sok 18 karikás. Hát fel kell mentálisan töltődni!
Mert mire való a nyaralás?
No megyek töltődni. :)

Már napok óta csak pakolok. Doboz összeállít, szekrényről le, dobozba be, majd lezár. Doboz arrébb. Új doboz elő, doboz összeállít........... Már én is egy doboz vagyok. Át is írom a fejlécet: Egy doboz blogja.
Más.
Ma kicsit kiszakadtam a pakolásból és elmentem egy tárgyalásra ami elég jól sikerült. Végre történik egy kis jó is.
Lehet, hogy minden jóra fordul?...................................... Ébredj már föl! Mitől fordulna jobbra? Még a végén elhiszed azt is, hogy megnyerheted a lottó ötöst.........................Mars dolgozni. Ja és hiába fested a szobád sárgára az életed még szürke marad. Szerintem minden politikus genetikus. Hiába születsz embernek ezek a politikusgenetikusok mókust csinálnak belőled. Kapsz mellé egy kereket oszt hajtsd. Persze a makk nekik jut. És nekünk mi??? Doboz! Ba......meg. Mehetek pakolni. De hol a kerekem? Nekem hiányzik egy kerekem?!!

Pakolás. Pakolás. Pakolás.
Komoly program egy napra. Nekem ez jutott mára. Na jó nem egész napra, mert elmentem egy étkezőt is megvenni. Sajna az új kecóban nincs és valamin enni is kell.
Ja egy hűtő is kéne mert valamiben az ennivalót tárolni kell. Ja és ennivaló is kell. Milyen harács vagyok. Minden kéne. Egyszerűbb ha rendelek egy pizzát mert azt megeszem a dobozból oszt akkor nem kell se étkező se hűtő se semmi. Nyami.
De lehet állandóan pizzát enni? Igeeeeeen.

Reggel 06.00. Kipattant a szemem pedig éjjel 1-kor feküdtem le. Akkor miért nem vagyok álmos, miért nem tudok aludni legalább 9 ig?
Ja már tudom. Mert a jardra megyek kihallgatásra. Büööööh.

Délután 13.00. Kiengedtek. Úgy érzem magam mint egy legó. Kábé 17 szer szétszedtek és összeraktak. De túléltem. Sajna valószínűleg nem ez volt az utolsó. Meglátjuk.

A délutánom is zsufi. Ingatlanfelvétel meg mutatás. Ez a munkám. Ebből lesz pénzem: a "munkám gyümölcse". Illetve munka. Gyümölcsre nem tellik. Ez van .

I'm :)

Saját fotó
Ki vagyok Én? Még magam sem tudom. Kéne vagy 80 év, hogy megismerjem magam, de addigra már nem mindegy? Lehet egy örök álmodozó. De ki nem az?