Én sem. Sajnos. Pedig milyen jó lett volna megmutatni a világnak, hogy igen itt van egy ember aki megcsinálta. Helyettetek is. Látjátok lehet!
Hát nem látjátok. 36 évesen el kell ismernem kevés vagyok. Egy homokszem amelyet elfúj a szél ha úgy akarja. Amerre csak akarja. Itt az én akaratom már nem érvényesül. Csak fúj. Homokvihar ez, mert nem vagyok egyedül. Lassan már sivatag.
De mit láthat a világ? A homoksivatag terjed. Egyre csak terjed. Lassan visszafoglalja a földet.
Mert a föld a mienk. Hát ne adjuk. Ha mást nem legalább ezt mutassuk meg nekik, hogy nem leszünk "csak egy homokszemek", hogy tudunk küzdeni.
ÉN NEM ADOM FEL SOHA!!! NEM FEKSZEM A FÖLDRE!!
Ha térdre rogyok, felkelek. Ha megütsz, visszaütök. ELÉG VOLT!!
Mit képzelsz ki vagy te: ja a nagy büdös élet? ÉS?
Én nem fogadom el, hogy nekem ez jutott, mert én" A Homokszem vagyok"! És tudjuk ha Homokszem kerül a fogaskerekekbe, vagy a szemükbe?!
ÉS MEG FOGOK TANULNI ÚJRA MOSOLYOGNI!!
(Ezt a levelet letétbe tettem az ügyvédemnél. Ha nem élném meg a holnapot ŐK voltak. Tudni fogja mi a dolga.)


